Blog

Egy rendhagyó blog az egészségről a testről, s mindarról, ami emögött van.

"...visszaadta számunkra a hitet, hogy Dani hamarosan ugyanolyan egészséges kisfiú lesz, akár a többiek."
Kisfiam Dani, egy szövődményekkel teli, veszélyeztetett terhességből született a 38. héten, 26 órás vajúdás után (vákuummal és könyökkel). Maga a szülés rémálom volt, és ezt valószínűleg Dani is így élte meg, legalábbis megkésett fejlődése, gyengébb idegrendszere erre utalt.
Nagyon nyugtalanul aludt, éjszaka is sokat sírt, órákig kellett járkálni vele. Éber állapotban szinte alig evett, félálomban lehetett csak etetni. Csak ölben volt el, ahogy visszatettük a kiságyába ordított.
Nyaki hypotóniáját 4 hónaposan vették észre. A mozgásfejlődése megkésett, nem fordult hasra, (ha a hasára tettük üvöltött), csak a bal kezét használta, nem emelte a fejét, a figyelmét tartósan nem kötötte le semmi.
Teljesen elkeseredtünk, a neurológiától kezdve a Dévény-tornán át a konduktorig sok mindent kipróbáltunk (több-kevesebb eredménnyel), amikor Péterhez kerültünk craniosacralis kezelésre. Dani ekkor már 6 hónapos múlt.
Jelenleg túl vagyunk 7 kezelésen és Dani állapota azóta sokat javult! A kezelések hatására hétről hétre tapasztalhattuk, hogy kisfiunk kiegyensúlyozottabbá, nyugodtabbá válik, figyelme tartósabb. Már önállóan fordul hasra, hosszabb ideig eljátszik hason fekve, szemmel láthatóan már nem kényelmetlen és nem fájdalmas számára ez a pozitúra. A kezeit is elkezdte felváltva használni. Kicsit már enni is jobban eszik, bár ezen még van mit javítani. Nagyon hálásak vagyunk Péternek, hogy visszaadta számunkra a hitet, hogy Dani hamarosan ugyanolyan egészséges kisfiú lesz, akár a többiek.
Anett, Veszprém
elolvasom...
"...ahogy én egyre jobban érzem magam és változom, úgy változik velem együtt édesanyám is..."
Világéletemben aktív életet éltem és nagyon szerettem a tanítói munkámat, mely egyben a hivatásom volt, így a nyugdíjba vonulás ideje nagyon megviselt. Sajnos ezzel egyidejűleg 89 éves édesanyám is súlyos, ágyhoz kötött beteggé vált, akinek ápolását én vállaltam magamra. A gyerekeim már a maguk életét élték a fővárosban, a férjem pedig évekkel ezelőtt meghalt. Az ő elvesztésével kezdtem magamba fordulni, és depresszióssá válni, ám a fent említett körülmények miatt a helyzet egyre romlott.
Édesanyám sajnos nem egy könnyű természet, akit a kiszolgáltatottság még keményebbé tett. Sokat ugráltatott, ridegen, szeretetlenül bánt velem. Úgy éreztem én mindent megteszek érte, amiért még egy "köszönöm"-öt se kapok. Voltak rossz és még rosszabb napjaim. Szedtem a nyugtatót, amire a férjem elvesztésekor szoktam rá, de ettől csak eltompultnak és levertnek éreztem magamat. Egyedül a kis unokám tudott mosolyra fakasztani, ha nagy ritkán látogatóba jött hozzám.
A craniosacralis terápiáról a lányom olvasott, és ő fizetett be az első kezelésre. Amikor elmeséltem Péternek az előzményeket, már akkor sírva fakadtam, amitől kicsit máris oldódni kezdett bennem a feszültség. A kezelés nagyon kellemes és megnyugtató volt, ahogy Péter személyisége is. A végén valahogy könnyebbek éreztem magamat.
A második kezelésnél már el is aludtam, és a végére ólmos fáradtságot éreztem a tagjaimban, mintha egész nap tornáztam volna.
A változás lassú volt és fokozatos, de azt tudom, hogy a hatodik kezelésre (ami az unokám születésnapjára esett) már egész vidáman mentem el, egy, az eddigieknél sokkal jobb héttel a hátam mögött. Az unokám még meg is jegyezte, hogy „milyen jó mama, hogy mostanában ilyen sokat mosolyogsz”.
A hetedik kezelésnél már arról számolhattam be Péternek, hogy milyen érdekes, hogy ahogy én egyre jobban érzem magam és változom, úgy változik velem együtt édesanyám is. Időnként váratlanul megölel és jóval kedvesebbnek, hálásabbnak tűnik. Így már az ápolása sem olyan nyomasztó teher.
A nyolcadik kezelés után újra felvettem a kapcsolatot a régi barátnőkkel, akikkel kávézóba, kis kiruccanásokra járunk, és úgy éreztem újra van miért élnem. Időközben a kezelés hatására a nyugtatóból már sokkal kevesebbet szedtem, az orvosommal egyeztetve elkezdtük még jobban csökkenteni az adagot, mígnem végül teljesen el is tudtam hagyni.
Ezúton szeretném megköszönni Péternek, és ennek a csodálatos módszernek, hogy újra tudok örülni az életnek.
Anikó, Balatonfüred
elolvasom...
"...lassan visszatérhetek a megszokott életvitelemhez."
Hosszabb, rövidebb kihagyásokkal, változatos tünetekkel, de gyakorlatilag egy életen át szenvedtem migrénes rohamoktól. Ebben az évben 80 éves leszek, minden új és legújabb gyógyszert is kipróbáltam már. Közel egy éve a migrén megint gyakrabban és egyre súlyosabb tünetekkel jelentkezett. Az időjárás változásra rendkívül érzékeny lettem. A fejgörcs, a szédülés és a hányinger szinte állandósult, sem enni, sem aludni nem tudtam, egyre gyengébb lettem. Ilyen állapotban találtam a facebookon a craniosacralis terápiára. Köszönet a "jótét lélek"-nek, aki megosztotta. Másnap kicsit félve telefonáltam, attól tartottam, hogy az időseknek ez a terápia ellenjavalt. Szerencsére nem így történt. Bátorítást, biztatást és időpontot kaptam.
A javulás már az első kezelés után elkezdődött. A második kezelés óta a migrén nem jelentkezett, jobban tudok aludni, lelkileg, fizikailag erősödök. A harmadik kezelés után vettem a bátorságot és Budapestre utaztam egy családi ünnepségre. A craniosacralis terápia nagyon szelíd, megnyugtató gyógymód. Nekem az nagyon jó, hogy az égvilágon semmit nem kell tennem, teljesen rábízhatom magam a terapeutára, Péterre.
Jelenleg a hatodik kezelés után vagyok, lassan visszatérhetek a megszokott életvitelemhez. Járok könyvtárba, hangversenyre és főként a klubomba, ahol vidám a társasági élet. Köszönet ezért a szelíd és hatásos gyógymódért, melyet szívből ajánlok minden kor- és sorstársamnak.
Ági néni, Veszprém
elolvasom...

Gerecs Péter
Craniosacralis terápia